A Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült Dr. Fodor László. A MATE Növénytermesztés-tudományok Intézet főiskolai tanárának a talaj-növény rendszer területén elért kutatási eredményeit ismerték el ilyen módon. Az ebből az alkalomból vele készített interjú során a munkássága mellett beszélgettünk az oktatásról és a motivációról is.
Kezdjük a beszélgetést egy ilyen apropóból elkészített interjú során megkerülhetetlen kérdéssel. Tudott arról, hogy felterjesztették erre a kitüntetésre, vagy teljesen meglepetésként érte a hír? Milyen érzés volt, amikor értesült róla?
Nem tudtam a felterjesztésről, ezért meglepődve olvastam a Miniszterelnöki Programirodától kapott emailt, amiben értesítettek a kitüntetésre való ajánlásról és kérdezték, hogy elfogadom-e a kitüntetést, amennyiben nekem ítélik. Az értesítést az Eszterházy Károly Egyetem Agrártudományi és Vidékfejlesztési Karának dékánjának címezve küldték a MATE-s email címemre. Ez egy kicsit elgondolkodtatott, hogy vajon kik és honnan ajánlottak állami kitüntetésre. Természetesen nagy örömmel olvastam március 16-án, hogy érdemesnek találtak rá, hogy megkapjam a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést. Ezúton is szeretném megköszönni felterjesztőimnek az elismerést és a bizalmat.
A talaj-növény rendszer területén elért kutatási eredményeit ismerték el ilyen módon. Pontosan milyen kutatásokat végez?
A növényvédelmi tárgyak oktatása tartozik hozzám, de fő kutatási területem a talaj-növény kapcsolatok vizsgálata szabadföldi körülmények között. Tudományos publikációim főként e témakörhöz kapcsolódnak és doktori disszertációmat is ebben a témában készítettem el. Tulajdonképpen komolyabban azóta foglalkozom ezzel a kutatási területtel, amióta a gyöngyösi felsőoktatásban dolgozom. Kezdetben a nehézfém-talaj-növény kapcsolatok vizsgálata volt a szűkebb kutatási témám, később pedig a költség- és környezetkímélő tápanyag-utánpótlási technológiák kutatása. Már gyakorló mezőgazdászként is ezt a szakterületet műveltem, hiszen az INJECT-COOP Agrokémiai Termelő és Forgalmazó Kft. termelésirányítójaként és később ügyvezetőjeként folyékony műtrágyagyártással és műtrágyázási szaktanácsadással foglalkoztam.
Miért pont ez a terület keltette fel az érdeklődését?
Az egyetemen agrár-kémikus agrármérnökként végeztem, és a diploma megszerzését követően az agráriumom belül a szűkebb szakterületemen helyezkedtem el. Már abban az időben is érdekelt a kutatás, a technológiafejlesztés. A veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézetben és itt, Gyöngyösön a Szakszolgálati Állomás laborjában végeztem vizsgálatokat különböző lelőhelyekről származó bentonitokkal, melyeket a szuszpenziós műtrágyák stabilizálására használtunk a gyártástechnológiában. Olyan receptúrákat próbáltam kidolgozni, amelyekkel jobb minőségű, stabilabb műtrágyákat lehetett előállítani. Az pedig, hogy itt, Gyöngyösön is agrokémiai jellegű kutatásokba tudtam bekapcsolódni, az a véletlennek volt köszönhető. Amikor ide kerültem, abban az évben kapcsolódott be a SZIE Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Kara a „Környezetünk nehézfém terhelésének vizsgálata” című kutatási programba, amely az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézet szakmai irányításával folyt azzal a céllal, hogy a főbb hazai talajokon szabadföldi kisparcellás tartamkísérletekben vizsgálják a nehézfémek és más potenciálisan toxikus elemek viselkedését a talaj-növény rendszerben és a táplálékláncban. Gyöngyösön a tartamkísérletet a Tass-pusztai tangazdaságban állítottuk be és 15 évig folytattuk az irányításom alatt. A kísérletből származó eredményekből két doktori disszertáció, számos TDK-dolgozat és szakdolgozat született. A kutatási eredményeinkről nemzetközi konferenciákon is beszámoltunk és mindenhol nagy szakmai érdeklődést keltettek. Korábban csak tenyészedényes kísérletekben vizsgálták a talaj, növény és nehézfém kapcsolatokat. A mi kísérletünk volt az első és talán az egyetlen a világon, ahol szabadföldi körülmények között, előre megtervezett több ismétléses kísérletben vizsgáltuk ezt a kérdéskört, ami növénytermesztési, környezetvédelmi és élelmiszerlánc-biztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű.
Kinek vagy minek a hatására keltette fel az érdeklődését annak idején ez a tudományterület?
A kémia mindig is érdekelt, a kedvenc tantárgyam volt és kémia tagozatos gimnáziumi osztályban érettségiztem. A kémia tanárom – aki egyben az osztályfőnököm is volt – vegyészt vagy vegyészmérnököt akart belőlem faragni, viszont a vegyipar nem vonzott, nagyon távol állt tőlem. A természetet és a mezőgazdaságot mindig is szerettem, hiszen falun nőttem fel. Gimnazista koromban olvastam egy újságcikket „Vegyészek a földeken” címmel, ami arról számolt be, hogy a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem és a Veszprémi Vegyipari Egyetem együttműködésében elindult az agrokémiai szak, amely a kémiai anyagok mezőgazdasági célú felhasználásához értő szakembereket képez. Ekkor határoztam el, hogy mi is szeretnék lenni és a későbbi szakmai, oktatói és kutatói pályámat is ez a döntés alapozta meg. Később a pályafutásomat és szakmai fejlődésemet több kiváló szakember segítette, akiknek az iránymutatásait, ajánlásait megfogadva értem el eredményeimet. A teljesség igénye nélkül említeném Csörgő Tibor tsz-elnököt, aki az első főnököm volt és szinte előkészítette nekem az első munkahelyemet, ahol növénytáplálással, tápanyag-gazdálkodással foglalkoztam a gyakorlatban. Dr. Szabó Lajos professzor úr volt az, aki bevezetett a felsőoktatásba, oktatót faragott belőlem, megbízott bennem és szinte szabad kezet adott a tangazdaságban folyó kísérletek szervezésében és irányításában. Az agrokémiai kutatómunka lényegét, rejtelmeit és szépségeit Dr. Németh Tamás akadémikustól és Dr. Kádár Imre tudományos tanácsadótól tanultam meg, akik „külsősként” az MTA TAKI-ból segítették munkámat.
Mióta oktat Gyöngyösön?
1994 óta dolgozom a gyöngyösi felsőoktatásban. Ekkor határoztam el, hogy 12 év mezőgazdasági termelési gyakorlat után váltok és az agrár-felsőoktatásban szeretnék tovább dolgozni és kamatoztatni az addig megszerzett szakmai tapasztalatot. Ekkor a gyöngyösi főiskolával még nem volt sok kapcsolatom, talán annyi, hogy hallgatói csoportokat fogadtam üzemlátogatásra. Először Dr. Szabó Lajos professzor úr ajtaján kopogtattam – aki a Növénytermesztési Tanszék vezetője volt -, hogy van-e felvétel oktatói munkakörbe. Természetesen nem volt – vagyis nem ilyen egyszerű az oktatóvá válás –, de ebben az évben indult a Tass-pusztai Tangazdaság, ahová növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási szakirányítói munkakörbe nyertem felvételt. Emellett tanszéki mérnökként a gyakorlati oktatásban vettem részt és növénytermesztési tantárgyi gyakorlatokat vezettem. A Tangazdaságban elindult szabadföldi kísérleti munka, aminek az irányítása szintén a feladataim közé tartozott. A doktori képzést 1996-ban kezdtem és 2002-ben szereztem PhD fokozatot. Az oktatói ranglétra minden fokát végig kellett járnom ahhoz, hogy 2007-ben megkapjam a főiskolai tanári kinevezésemet.
Ön szerint mivel lehet felkelteni a fiatalok érdeklődését? Mivel lehet motiválni őket arra, hogy agrártudományokat tanuljanak?
Talán azzal, hogy azt oktatjuk nekik, aminek hasznát veszik a szakmai életben és úgy oktatjuk őket, hogy felkeltjük az érdeklődésüket és megszerettetjük velük ezt a szép szakmát. Ezt így nagyon egyszerű leírni és ezzel a kijelentéssel minden oktató kollégám tisztában van. Ennél egy kicsit bonyolultabb a kép, hiszen először az agrárium presztízsét, közmegítélését kellene helyre tenni. Ez nem a felsőoktatás feladata. A felsőoktatásban elsősorban az oktatás technikai hátterét kellene korszerűsíteni, hogy az új technológiák megismertetéséhez ne a 30 éves technikát kelljen bemutatni. Az oktatási módszertanban a hallgatók lexikális tudása helyett inkább problémamegoldó készségüket kellene javítani. És természetesen az agrár-digitalizációnak és a precíziós technikák, technológiák oktatásának minél szélesebb teret kell biztosítani. De ez az oktatás technikai feltételrendszerének javítása nélkül lehetetlen.
És Önt mi motiválja a hétköznapokban?
A mindennapi szakmai munkámban a legfontosabb motiváló tényezők a hallgatók és a kollégáim. Az a legjobb és legszebb az oktatói munkában, amikor elkezdődik az óra, becsukom a tanterem ajtaját és utána 90 percig szinte megszűnik a külvilág, csak a tananyagra és a hallgatókra koncentrálok. Látom a szemükben az érdeklődést, esetenként a közömbösséget vagy az érdektelenséget, de ezek fontos visszacsatolások számomra, hogy hol és miben kell javítani. A kollégáim kiváló szakemberek, kiváló tanárok és úgy gondolom, hogy jó szakmai közösséget alkotunk. Ez mindannyiunknak erőt ad a szakmai munkában és a hétköznapokban. A talaj-növény kapcsolatok vizsgálata nem egyemberes munka, így az eredmények is ennek a kutatócsoportnak az eredményei. Ezúton is szeretném megköszönni nekik a segítségüket, hiszen ez az állami elismerés a közös munkánk eredménye.
szöveg: Dr. Fodor László, Nagy Réka